Ami az anyaméhben az egyik ikertestvér halálakor lejátszódik, egy óriási méretű katasztrófa. Borzasztó következményekkel járó csöndes dráma. Csak a prenatális pszichológia kutatása során derült fény arra, a résztvevők milyen nehezen dolgozzák fel ikertestvérük elvesztését, Érthető módon számos orvos és pszichológus kolléga azon a véleményen van, hogy nem bizonyítható ikertestvér elvesztéséből fakadó érzelmek légből kapottak és erőltetettek. Számukra csak a közvetlenül bizonyítható jelenségek fontosak. Az, hogy csakugyan ilyen sok embrió veszett el, csak néhány éve mutatható ki ultrahang segítségével. Azok az emberek, akik a terhesség korai szakaszában elveszítettek egy ikertestvért, hasonlóan reagálnak, mint az ikertestvérét elvesztő felnőtt.
Az ikerkutatás terén vizsgálva, a felnőtt ember reakcióját ikertestvére elvesztésére. A felnőttek a másikat igen hosszan és mélyen gyászolják, üresek és magányosnak érzik magukat még akkor is, ha a mindennapi kapcsolat már a valós életben elveszett. Gyakran bűntu- datot kínozza őket, amiért szerencsésebbek voltak a másiknál. Néhány iker, aki ikertestvérét felnőttkorban veszítette el, nehezen leli örömét a további életben.
Arra szeretnénk biztatni téged, kedves Olvasó, ne higgy az általunk leírtaknak vagy mások által elmondottaknak, hagyatkozz inkább megérzéseidre és érzelmeidre. Gyakran kínoz a magányosság, a bűntudat és egyéb olyan érzés, amelyeken semmiféle magyarázat, terápia vagy barát nem tudott segíteni? Talán előfordulhat, hogy te is elveszítettél egy ikertestvért, még ha édesanyád erről esetleg nem is tudott semmit… Csak néhány éve derült fény arra, hogy a leendő ember az anyaméhben való növekedése során tudatosan észlel és emlékezik.
Forrás: Hellinger Intézet
