Az egyik legborzalmasabb, ami egy emberrel történhet, az az érzés, hogy ikertestvérével meghal a születésnél. A leghíresebb érintett e témakörben Elvis Presley, aki ikertestvérét születéskor veszítette el. Mindannyian befolyásolta későbbi életét. A szupersztár később testvére számára is berendeztette villáját. Alig negyvenkét évesen halt meg, teljesen elhízva, altatószerek okozta szívelégtelenségben. Elvishez hasonlóan mindenki nagyon nehezen viseli el ikertestvére születésekor bekövetkező halálát. A másik annyira elviselhetetlenül hiányzik, hogy az életben alig okoz valami örömöt. A túlélő ikertestvér egyik része a lehető leggyorsabban meg akar halni, hogy egészen közel kerülhessen a másikhoz. Megtalálni egészünket, egyesülni a másikkal, mindez nem csupán üres metafora, hanem mindennapos valóság. Gyakran miért törjük magunkat az iskolában, ha egyszer meg akarunk halni? Témakörünket az alábbiakban egy példával illusztráljuk:
Esetismertetés
Az ikertestvér meghalt a születésnél – Christoph esete (Bettina írása)
Christoph 12 éves korában keresett fel engem. Jóval fiatalabbnak tűnt koránál, arckifejezése élettelen, majdhogynem apatikus volt. Magányos farkas volt ő, akit kevés kapcsolat fűzött osztálytársaihoz. Iskolai teljesítménye, főként nyelvi síkon igen rossznak volt mondható. Szülei el voltak keseredve, mert sok szakembert felkerestek már, de a gyerek iskolai teljesítménye csak nem akart javulni. A szülők már-már arra kényszerültek, hogy a közeljövőben kisegítő iskolába járassák gyermeküket. Christoph-fal több foglalkozást tartottam, amelynek célja a lány ikertestvéréhez fűződő viszonyának feltérképezése. Egy plüss állatka, szerepjáték és családfelállítás segítségével haladtunk vissza egészen addig az időszakig, amikor ő testvérével édesanyja hasában volt. Arra biztattam, érezze át azt a bensőséges érzést, ami őt akkoriban Léna nevű testvéréhez fűzte. Christoph láthatóan élvezte a foglalkozást. Lassacskán ki tudta mutatni kishúga iránt érzett gyászát is. Szüleivel együtt egy megragadó szertartás keretében elhalt testvérét másodszor is eltemettük, aki ezután már békében nyugszik. Christophot ma már csak néha hatja át a testvére hiányából fakadó szomorúság. Most értette csak meg, hogy nem ő tehet testvére születéskor bekövetkezett haláláról. Testvére láthatatlan védőangyalként kíséri Christophot, akinek iskolai teljesítménye foglalkozásunk óta látványosan javult.
Forrás: Hellinger Intézet
