Alapvetések
A családokban az energia mindig felülről lefelé, vagyis a szülőtől a gyermek felé áramlik, a hierarchia szerint, a gyermek mindig eggyel lejjebbi szinten van mint a szülei.
A szüleinkkel szemben, soha sem tudjuk helyreállítani az adás kapás egyensúlyát, hiszen sokkal többet adtak ők (Az élet amit csak tőlűk kaphattunk, egy olyan ajándék, amit ha mást nem is tesznek, soha sem tudunk kiegyenlíteni feléjük), mint amit valaha is viszonozni tudnánk nekik.
A szülő és a gyerek közt, az adás-kapás egyensúly úgy érhető el, ha tovább adjuk amit kaptunk.
Kifejtés
A családi rendszer mindig a rendre törekszik, a rendszer mindig mindent a helyére szeretne tenni.
A családrendszer talán az egyik legfontosabb szabálya, a szülő és gyermek esetében, a gyermek hovatartozásának biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a gyermeket olyannak látjuk amilyen: gyermeknek, és megengedjük nekiki, hogy hogy elfoglalja az őt megillető helyet, a családi rendszerben. A gyermek soha nem helyettesíthet, egy a szülő életéből hiányzó felnőtett, különösen nem egy társat vagy szülőt.
Azok a szülők, akik gyermekeiket bizalmasukként (Barátjukként) kezelik, nem látják a gyermeküket.
A szülők nem támaszkodhatnak a gyermekükre sem anyagilag sem érzelmileg.
A gyermekek a szüleikre támaszkodnak a túléléshez, hogy kifejlesszék azokat a késségeket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy működőképes felnőtteké váljanak.
Szülőként meg kell hallgatnunk gyermekeinket, hogy érzelmileg elérhetőek legyünk számukra.
Elfogadjuk a gyermek valóságát, hogy érzelmek és érzések szintjén, valójában mire van szükségük.
A gyermeket külön személyként kell látni a szülőnek és támogatnia kell abban amilyen, a gyermekek nem a szüleik kiterjesztései, nem azért vannak ott, hogy a szülő saját kielégítetlen vágyait teljesítsék megvalósítsák céljait, vagy álmait.
A gyermekek vakon és szenvedélyesen hűségesek szüleiikhez, képesek saját sorsukat és végzetüket a szüleik sorsának alárendelni. (Mágikus gyermeki szerezet)
Bert Hellinger írta: „Egy gyermek számára az lenne a legnagyobb csapás, ha a család kitaszítaná. Egészen elementáris csapás volna ez számára. A gyermek azzal a tudattal él, hogy idetartozik, ide akar tartozni és osztozik a család jó vagy rossz sorsában, bármi legyen is az. Így hát a gyermek mindent megtesz az odatartozásért, félre tesz minden önzést.”
A gyermek akkor van a helyén, ha megőrzi gyermeki identitását, elfogadja a szülei sorsát, és éli a saját önálló életét. Szüleink elfogadása úgy ahogy vannak, feltétel nélkül a rend legalapvetőbb kitétele és talán a legfontosabb törvényszerűsége is. Senki sem tudja meggyógyítani a szüleit, egyetlen személy akit meggyógyíthatunk mi magunk vagyunk, mert önmagunk gyógyításával, a gyógyulás terét kínáljuk a következő generációk számára.
Szüleinktől a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk, az életünk, ami tőlük/ belőlük áramlik felénk, ez a leges- legtöbb, amit adhattak és ezt mindig minden körülmények közt tisztelnünk kell és meg kell hajolnunk előtte, függetlenül attól, hogy mi történt a születésünk után.
Micsoda önhittség azt gondolni, hogy lehetnének más (Jobb) szüleink is, hisz akkor mi nem lennénk azok akik vagyunk, mert más szülőknek más gyerekei születek volna.
A gyerekben lehet olyan bűntudat, vagy kötelesség érzés, hogy tartozik a szüleinek, cserébe időt figyelmet szeretet kell adnia. A gyermekek nem tartoznak és soha nem is tartozhatnak szüleiiknek.
Az élet ajándékát lehetetlen visszafizetni vagy kiegyenlíteni, azt csak tovább lehet adni!
Ebben az esetben az adás kapás egyensúly úgy egyenlítődig ki , hogy a gyermekek is továbbadják az életet a gyerekeiknek és ők is csak önzetlenül adnak, mert így az élet folyása folyamatos, a szeretet pedig a rendre törekszik, és azért is lesz a gyermekeinknek gyerekük, hogy helyre billenjen az egyensúly.
A gyermekeinkkel szemben kizárólag csak akkor fogadható el, hogy ők adnak, ha rászorulókká válunk a gondoskodásukra, mert nem tudjuk önállóan ellátni már magunkat. Ebben az egy esetben adhatnak (A rend szerint) a gyermekek a szüleiknek.
Családállítási tapasztalataim szerint komoly problémát az jelent, mikor a mai modern társadalom hozományaként, az elvált szülőknél, a gyermek beáll az egyik vagy a másik szülő mellé (Társnak), majd felnőve párkapcsolati problémái lesznek, vagy a szüleinek lesznek párkapcsolati problémái. Ez egy Kétirányú zsákutca, amiből sajnos egyre többet látunk .
A rend Mindenek felett!
