Akkor lesz szabad az egyén, ha mindkét oldalt magába fogadja
Nem tudsz más lenni, mint a szüleid, amíg elutasítod a szüleidet, nem lehetsz szabad.
Akkor lehet teljes az életünk, ha elfogadjuk számunkra, az egyetlen megfelelő szülőként az édesapánkat és az édesanyánkat. Mindkettőt el kell fogadni nem elég az egyiket mivel létezésünkhöz szükséges volt az ő genetikai egyesülésükhöz. Azzal, hogy ők egymást választották sorsuk össze van kötve, ez attól függetlenül is igaz, hogy mennyire jól ismerték egymást.
A várandóság nem tesz különbséget egy éjszakás kaland és hosszútávú kapcsolat között. Ezen energiák összesége gazdagítja az életünket és ha az egyiket elutasítod, nemcsak az adott részedet, hanem az életed ehhez kapcsolódó részeit is eltolod magadtól. Többek közt elfojtod a siker kreativitás és egészség energiáit. A nőies befogadás és a férfias megtartás képessége tőlük érkezik, ez pedig forrásuk elfogadásával érkezik meg hozzánk. Ezért el kell fogadnunk az első nőt és az első férfit az életünkben.
A legtöbb embernek nehéz a kapcsolata az egyik szülővel
Ha ez az Anya, azt jó tudomásul venni, hogy az anyák a végső forrásai mindennek, hiszen ők képesek világra hozni bennünket. Rajtuk keresztül lépünk be ebbe a világba. Magában hordozza 3 generáció életerejét, az övét, gyermekéjét, és a következő generációét, amely már jelen van a gyermekében. Az életüket is kockáztatják, a mi életünkért, ők hordozzák a nagyobb súlyt a faj túlélésének biztosításában. Amikor elutasítjuk anyánkat, elutasítunk mindent ami archetipikusan nőies: biztonság, védelem, kényelem, gondoskodás. Lehet, hogy nem törődünk magunkkal, a testünkkel, vagy nem kapcsolódunk hozzá és emiatt megbetegszünk. Vagy küzdünk fizikai, vagy érzelmi intimitással, vagy egyszerűen nem érezzük magunkat otthon, vagy küzdünk a pénzel, a biztonság egyik fő forrásával. Egyszerűen fogalmazva, ahhoz, hogy átöleljük a nőiességet, át kell ölelnünk az anyánkat.
Az Apákkal való kapcsolatunk éppolyan fontos, mint anyánkhoz fűződő, csak mivel az apánk gyakran mind érzelmileg, mind fizikailag távolabb vannak, másodlagosnak tűnhet. Az apák elfogadása, a férfiasság elfogadása, függetlenül attól, hogy hogyan jelenítette meg ezt a férfiasságot. Az apa a menedék, a védelmező, a vezető, a felfedező. Amikor elutasítjuk az apánkat, lényegében elutasítjuk mindazt, ami archetipikusan férfias. Ennek következtében távol tartjuk magunkat azoktól a dolgoktól, amiket tudat alatt a férfiassághoz, az apához társitunk. A felelőségvállalástól, az irányitás vállalásától az életünk felett. Küzdünk a kötelességeink teljesítésével, a megfontolt döntéshozatatallal, vagy életünk rendszertelen és véletlenszerűnek tűnhet. Az apánkkal szembeni elutasításunk, gyakran abból ered, hogy ő utasított vissza minket. Sokan éreztük, hogy soha nem leszünk elég jók neki. Amikor úgy érezzük, nem szeret minket, akkor azt kell tudatosítani magunkban, hogy talán nem állt rendelkezésére a szeretet, hogy tovább adhassa.
A szeretetük ellenére a traumáik elterelték a fókuszukat. Nem számít mi volt, vagy tudsz e róla, a viselkedés forrása a szülőkben van és nem bennünk. Megtették amire képesek voltak, azokkal az eszközökkel, amik rendelkezésükre álltak. Jó szülőnek lenni hihetetlenül nehéz feladat. Ők is követnek el hibákat ezzel fájdalmat okozva gyermekeiknek. Amikor ragaszkodunk hozzá, hogy szüleinknek milyennek kellene lenniük, vagy mit kellet volna tenniük értünk, nem tudjuk elfogadni, amit valóban nyújtani tudtak, bármilyen csekély is legyen az.
Annak elfogadása, hogy az anyád vagy az apád az egyetlen megfelelő szülő számodra azt jelenti, hogy elfogadod, amit adni tudnak pontosan úgy ahogy tudták.
